Partszegély szerint, a mély fölött, egész-egész a szélen Hajtatok, s a ménjeim az ösztökével is becézem... Szinte fojt a ritka lég, de köd szitál, s nyelem, belégzem - Vészes áhitattal érzem én: bevégzem, aj, bevégzem! Túl nagy így az iram, lovak, túl nagy így az iram! Ne a botra figyeljetek, jó? Mondhatom, szeszélyesek, de pokolian - S nekem annyi - dalomba bicsaklik a szó. Lovat éltet a kút, velem elfogy az út - Csak a dal viszi szirtre a jót s az ocsút... Eltünök - pihécske száll el így a bömbölő viharban, Szánon ébredek, s a hófuvást a vágta megtetézi - Jó lovak, galopp helyett eriggyetek komótosabban, Adjatok kevéske pótidőt a nyughelyemhez érni! Túl nagy így az iram, lovak, túl nagy így az iram! Nem az ostor az útmutató! Mondhatom, szeszélyesek, de pokolian - S nekem annyi - dalomba bicsaklik a szó. Lovat éltet a kút, velem elfogy az út - Csak a dal viszi szirtre a jót s az ocsút... Jókor érkezünk az Úrhoz: erre késni nincs szokásban - Csak nem angyalok dalolnak ott, dühödt, kemény ütemben?! Vagy a csengetyű rekedt be túlfeszítve, jajgatásban, Vagy csak én üvöltök: állj, a szán a mélybe fordit engem?! Túl nagy így az iram, lovak, túl nagy így az iram! Legyetek ti ma lassu futók! Mondhatom, szeszélyesek, de pokolian - S nekem annyi - dalomba bicsaklik a szó. Lovat éltet a kút, velem elfogy az út - Csak a dal viszi szirtre a jót s az ocsút...
© Marosi Lajos. Fordította, 2016
© Marosi Lajos. Előadása, 2020