Emberek! A lökdösés minek, Rossz vitába, bajba másztok, értitek? Ülve jobb utazni? hosszu járat? Istenem, felállok én magának! Emberek, akár ha ittasok, Perpetuum vagyunk, mobile utasok: Létezünk, menetjegyet szakítva, Visz tujánk az életen, sikítva... Szűk a hely? Megárt az indulat - Mért nem áll előre, hogyhogy itt tolat? Slambucozni együtt mégse kéne... Méghogy én magának elvtikéje! Lábak élve megtapodtanak, Ingeink ökölnyi lyukba foszlanak. Költse fel a társa ott a férfit - Úgy anyáz, hogy még emitt is értik! Emberek! Az élet oly hurok - Harmadik kör, és leszállni nem tudok! „Büntetést fizet, hogy megtanulja!.. Nem? Na akkor menjen egyet újra!”
© Marosi Lajos. Fordította, 2017
© Marosi Lajos. Előadása, 2020