A gyertya gyújtva vár, ha vén az este, S idézi arcod újra lenge tűz. A gyógyitó idő, ki tudja, rest-e, S mit ér, hogy mindent messze űz? A béna csend megült szivembe rejtve: Hisz tartalék erőm egy nőre szántam én, S magával vitte ő - bár mit se sejtve - A taxiban s a gép fedélzetén. A gyertya gyújtva vár, ha vén az este, S idézi arcod újra lenge tűz. A gyógyitó idő, ki tudja, rest-e, S mit ér, hogy mindent messze űz? Kihűlt a lelkem, és a húrok fáznak - Mit álldogáltok itt, e puszta szív fölött? Füzetnyi dal helyett molyette vázlat - A többit felmarkolta, dolgai között. A gyertyafényt kigyújtja most az este, S idézi arcod újra lenge tűz. A gyógyitó idő, ki tudja, rest-e, S mit ér, hogy mindent messze űz? Kihűlt a lelkem, így hiába néztek, A céljaimhoz nincs se út, se svung, Csak csonka szók és csonka párbeszédek, A többi meg - a Szajnánk, Párizsunk... És gyújtsa bár a gyertyafényt az este, S idézze arcod újra lenge tűz, De gyógyitó időnk, ki tudja, rest-e, S mit ér, ha tényleg messze űz?
© Marosi Lajos. Fordította, 2013
© Marosi Lajos. Előadása, 2020