A népi bölcs tanács okít eképpen: „Ne várj a tegnap este volt azúrra - Ne szállj meg ott, ahol virult az éden - Bolond, ki visszajár: te hajts az újra!” A táj tud ott velünk csodát csinálni! Oda a hír, a pletyka lassan ér. Az összes ott lakó - ugyan, cunámi! - Szivekbe mardosó viharban él! Nyugalmat itt, igaz, sosem vehetsz te - De visszatérsz, jövendölik a srácok, S kikötsz, a bölcs szavát a sutba vetve - Hol egykor épp ti lettetek barátok! A táj tud itt velünk csodát csinálni! Ide a hír, a pletyka lassan ér. Születnek egyszer-egyszer itt cunámik, S ledöntik azt, mi szívben-agyban él! A szél elült, de nem nyugodt világ ez - Lokátorunk keres, ha volna bármi... Az óceánt figyelve ő a vátesz - S ha kell, üvölt: Vigyázat, ez cunámi! Enyém a tószt, ötünk között baráti: „A bősz cunámi víz, nem eszelős. A baj lehet nagyobb, mint öt cunámi, S akad öröm, mely ötször oly erős!”
© Marosi Lajos. Fordította, 2017
© Marosi Lajos. Előadása, 2020