A zendülés fölött sirályok úsznak! Előtte, mert aranyba’ mért a kár, Nehány zsiványt az orrsudárra húztak - Megérdemelte volna négy akár. Erős a szél, de kell az össz vitorla! Ki szembe tart, övé a préda-lét! A jószerencse mítoszát koholva Mi varrtuk ám a cég halálfejét! Vad izgalom söpörte át a dekket, Felejtve tisztelet, meg dőzsölés - Az orditás megedzi tán, ki retteg, Kivált, ha kézbe’ már a hosszu kés. Erős a szél, de kell az össz vitorla! Ki szembe tart, övé a préda-lét! A jószerencse mítoszát koholva Mi varrtuk ám a cég halálfejét! A hangadók a kapitányra böknek: Lefogni és - ki védje, nincs szamár! De ő a brancs előtt betett ezöknek: A kincs a tenger martaléka már. Erős a szél, de kell az össz vitorla! Ki szembe tart, övé a préda-lét! A jószerencse mítoszát koholva Mi varrtuk ám a cég halálfejét! De mint a hant, emelkedett a tenger, S hogy átcsapott, kimúlt a lázadás... Mi vérszagú, a vízbe lökd ki, ember - Megéri, mert ütős a folytatás! Erős a szél, de kell az össz vitorla! Ki szembe tart, övé a préda-lét! A jószerencse ismerős, mióta Kitűztük itt a cég halálfejét!
© Marosi Lajos. Fordította, 2016
© Marosi Lajos. Előadása, 2020