Méghogy „elszenesedve a zöld, S nem vet új magot itt csak a dőre”! Mondd, halott-e egészen a Föld?! Nem, de rejtezik egy kis időre! Drága szónk, anyaság, vele jár - Mint a só meg a tengerek elve. Hát igaz, hogy a Föld hamu már? Nem, de megfeketíti keserve. Sebes arcvonal adja ki őt, Kicsavart tövü fáiba botlok. A fedetlen idegzetü Föld Napi kínja idézi a poklot. Bajra baj terem - állja, kitart, Így ne vedd te se őt nyomoréknak! Méghogy elhanyagolja a dalt, S néma Föld marad itt hagyatéknak! Nem! De zeng, lecsitítva a zajt, Sok sebén vad erők szelepelnek, Mert a Föld a mi jónk, ami hajt - S csizma nem teszi tönkre a lelket! Hát igaz, hogy a Föld hamu már? Nem, de rejtezik egy kis időre...
© Marosi Lajos. Fordította, 2016
© Marosi Lajos. Előadása, 2020