Szuper világban élek én - Nem épitek kalyibát. A föld az ágy, az ég fedél, Falam: vadon, s a sírom: ér, Szokom fuvallatát. Be jó nekem így!... Remek hazát jelent Az árok alja lent - De fínom ott a csend. A fény hevít, nem szénvedér, Akárki, jöjj közelebb! De sajna rossz az ég-fedél... Van úgy, a jégeső beér, Az itt se kevesebb. De jó nekem így... Ha nem hiszed, te bölcs, Ha félsz, ha húz a görcs, Jöhetsz - de föl ne költs! Körülvesz ó, s enyém e szép, Az istenek szive jó! Övembe’ lyuk van tartalék. Nyeregbe bátran ugranék, De nincs egy árva ló. De jó nekem így... Sok itt a baj? Fenét! Gitárom nyűve szét, Dalolva klassz a hét - Figyeld az új zenét!
© Marosi Lajos. Fordította, 2005
© Marosi Lajos. Előadása, 2020