Költő barátaimnak
Ha tollnok zord halálra lelt, igaz poéta volt - A jó időzités is fontos ebben: A szám 26-os... Ki érte ment s golyót kapott, Ki meg hurokba bújt az „Angleterre”-ben. A Krisztus 33 évesen (poéta rég) Azt mondta, hogy „Ne ölj, mer megtalállak!” Szöget kezébe! Hisz, ki tudja, mit csinálna még, Vagy írna tán... Agyaljon itt magának! A 37 megárt nekem, kijózanít legott - Na most is - jéghideg a hátam tőle: E kort betöltve Puskin úri randevút adott, És Majakovszkij is bukott a csőre. Idézzünk még el itt, hogy 37! - Az Úr hevült, A pengeélre téve föl, hogy: vagy - vagy! E korhatárra érve Byron s Rimbaud elterült - A mostanik meg élnek, mázlijuk nagy. A párbaj elmaradt, vagy jött egy újratervezés, A 33 felszögelt, de épphogy, A 37-re még a vér se folyt - s mi nem kevés, Az évek hajfehéritője nem fogy. „A lődösés a baj?! Inakba szállt, naná, a mersz!” De csitt, a féleszűek rosszul érzik! A helyzet az, hogy pengeélen járva kél a vers - S a költők lelke felhasítva vérzik. A „túl-nyakasss” szavunk beépitett vagy három „s”-t - Lenyesve jobban költ a langaléta -, Meg kést belé! - s ő boldogan kivár egy méretest, Mint messzi legveszélyesebb poéta! Szegény, szegény, ki napra várja jönni végzetét - Mint háremhölgy, hogy lesz-e pásztoróra! Hosszabbra szabta tán a sors az ember életét, S miránk is késve vág egérfogója!        
© Marosi Lajos. Fordította, 2013
© Marosi Lajos. Előadása, 2020