„Előre ülj!” - terelt a praktikám, S a féltudás dagasztott ifju mellet - De „hátra ülj” ma már a taktikám: Elöl kalasnyikov meredne rám - Nehéz tekintet és ütős lehellet. Hátul ülni - ez nem éppen állat, De a szemhatára megnyerőbb, Nagy a ráfutás, nyitott a távlat, Meg, ha zűr van, áttekinthetőbb. Előre nagy szemek tucatja vár - A célra tartanak, belém-lövéssel; Az íriszük tarkómra fókuszál, S a hát felől nyomulva kézre áll A szív is - ölni szóval uszkve késsel. Hátul ülni - ez nem éppen állat, De a szemhatára megnyerőbb, Nagy a ráfutás, nyitott a távlat, Meg, ha zűr van, áttekinthetőbb. Az első sorban árt a félhomály, A látomást nyögöm - amint beszélik. És hátul itt? Sötétje imponál: Hogy innen út sincs hátra már, S a támadást a hátfalak kivédik. Hátul ülni - ez nem éppen állat, De a szemhatára megnyerőbb, Nagy a ráfutás, nyitott a távlat, Meg, ha zűr van, áttekinthetőbb. Naná, a Volga sok vizet levitt, S a képetekre jól kiült az élet, De míg az ősz szakáll ki nem segít, Vigyázni kell a főbb sorokkal itt - S a primadonnakörbe vágyni vétek. Hátul ülni - ez nem éppen állat, De a szemhatára megnyerőbb, Nagy a ráfutás, nyitott a távlat, Meg, ha zűr van, áttekinthetőbb. Megóv a hátfal itt, de néha én Sajátmagam bököm: „te jössz a kőrrel”! Örökre árnyban élni túl kemény - A zugban ittragadnod álszerény, Araszt araszra mérve tarts előre. Hátul ülni - ez nem éppen állat, De a szemhatára megnyerőbb, Nagy a ráfutás, nyitott a távlat, Meg, ha zűr van, áttekinthetőbb.
© Marosi Lajos. Fordította, 2017
© Marosi Lajos. Előadása, 2020