Te nem érzed a vészteli ördögi kört? Mi maradt, hit a Gondviselésbe’? Ma a tál leesett, ma a kulcs beletört, De nem ért ide Fortuna mégse. Ne utazz, szivem el, de ha mégy, Ne örökre - ha tudsz, ide jöjj meg! Az a fő: poharat poharakra ne tégy, Hiszen törnek! Kel a nap! Nekivágsz - csupa harmat a rét -, Tudom én, hogy a sorsod erőltet, Hogy a rettenet-útnak a vége a tét, A szerencse-madár oda költhet. Ne utazz, szivem el, de ha mégy, Ne örökre - ha tudsz, ide jöjj meg! Az a fő: poharat poharakra ne tégy, Hiszen törnek! Se hajót, se hidat le nem égetek én - Csak a várni tudás, ami nincsen! Ej, az ihletet úgyis az oltja belém, Ha te élsz, de nem ott, hanem itten. Ne utazz, szivem el, de ha mégy, Ne örökre - ha tudsz, ide jöjj meg! Az a fő: poharat poharakra ne tégy, Hiszen törnek!
© Marosi Lajos. Fordította, 2015
© Marosi Lajos. Előadása, 2020