Dalom mikor fogy el, s fagy el a játszma, Hol és min állok én le - tudható? A biztos egy: kerülve majd e pácba Kimúlnom úgyse elfogadható! A Nagy Becsületláncra megkötöttek, S dicső acélja nem nekem való... De hé, a tölgykapun vajon ki zörget A csontkezével érckopogtatón? A válasz elmarad, de - érzem - itt van, Ki megkötött ebekre rá se ránt. A dús sövény fölött szemembe csillan A penge éle ismerős kaszán... Ledörzsölöm a színezüst nyakörvem, Kimardosom a lánc arany szemét, Palánkon ugrok át, bogáncs köröttem, S a sok seb állja bősz vihar szelét!
© Marosi Lajos. Fordította, 2016
© Marosi Lajos. Előadása, 2020