Hadvezér rövid nyakú legyen csak - Főszabály sok ezredéven át: Az, kinél az áll a mellbe átcsap, És a tarkó szinte már a hát. Egy nyakon, ha kurta, észrevétlen, Fejnek ülni jobb, szemlátomást - Fojtogatni így nehéz egészen, És a lasszó sem talál fogást. Kis nyakát a többi nyújtogatja, És a lába ujjhegyére áll: Messze nézne, kelne gondolatja, Más fejek fölött kilátna már. Most viszont te jössz, sötét lovacska! Bár szemedbe messzi fény jutott, Pózod ingatag, szavamra kacska, És hurok felé nyakad nyitott. S bármelyik galád vipera szája, Csigolyán matatna váll fölött - Messzi bár, de nem előre lát a Nyílt nyakú az emberek között.                                                 Kis nyakát a többi nyújtogatja, És a lába ujjhegyére áll: Messze nézne, kelne gondolatja, Más fejek fölött kilátna már. Lám, egy átható, keleti tézis - Ő regélte így, az akszakál. „Ily kemény meséből egy elég is! - Kell az én nyakamhoz álszakáll?”
© Marosi Lajos. Fordította, 2020
© Marosi Lajos. Előadása, 2020