Félrevert harang ez: Ünnep-é vagy baj lesz? Újra döghalál hoz épp veszélyt? Lantokat letörve Zúg a hang a Földre - Tán a kongató veszíti ép eszét! S mert a harangban a gyász van a csúcson, Retten a lányka, meg öccse a kúton. Pestis urunk, ide szélre bujunk, Férjen a pap, meg az osztag az úton! Nem beteg, ki kongat: Száz toronyra ronthat, Már dübögve lépdel is a sors. Szén virít, de csendes, Itten állt a fenyves; Széttiport a búza és a torzs. Gazdag-e, nincstelen - egy kimenet van: Ott a Kaszás, aki elfogulatlan. Mind oda vár, ha a háboru jár, S Ázsia gyermeke még be se kattan. Nincs takarva zölddel, Ó, mi lett a Földdel, Láng, s parázs hevíti csak szegényt! Föld-anyánk lehűlve Puszta lesz, csak dűne, S kezdi újra majd a szép regényt. Ördögi jó buli lett kikiáltva - „Por-hamu napra a bort pokol állja, Perdül az Egyszemü önnel a placcra, Vágtat a Vízözön, el ne mulassza!” Ez korántsem álom, Fojt a lég, nem állom: Kozma s rothadás erős szagú. Búg a bronz, elúszva, Körbe lát, ki húzza - Borzad, és miatta ősz- hajú. Húzd a harangot az álmatagoknak, Szólj szerelembe merült inasoknak: Kormot uralni csak ők törekednek, Néhaiék, meg a nem-születettek!
© Marosi Lajos. Fordította, 2016
© Marosi Lajos. Előadása, 2020