Igyekezz - köröz erre a dögkeselyű! Sherwood él - zizeg újra, figyeld a neszét! Hallod - üstdob a föld, s vele reszket a fű? Látod - ellep a köd, s a mező seszinű? - Forr a harmat, a gyűlölet adja hevét! Gyűlölet - átalitatja vesénket, Gyűlölet - így buborékol a test, Gyűlölet - önti a bőr is e mérget, Fejben is ég, nem ereszt! Mért, hogy rőt szinü foltos a tó? Odanézz! - Eltökélte a Rossz, hogy a rendje segít. Szablya markolatán szorul és hűl a kéz, Mint madár rebeg át nyaki éren a félsz, S fáradóban a szív, mer’ a düh hegesít! Gyűlölet - arcokat ú, de megérlel, Gyűlölet - ömlene gátakon át, Ellene vére sötét - ama vérrel Jó teleszívni magát! Hát, igaz, ma a gyűlölet osztja helyünk, Mégse düh veri széjjel e cella falát. Mégse éljük az ördögi, vak nyomorát - Tiszta szél a mi sherwoodi gyűlöletünk, Újrafényezi matt szemeink sugarát. Gyűlölet - idd ki, ha csordul a csésze! Gyűlölet - aj, ha kitörne! De vár. Jó harag és szeretet nem egész-e? Házra közösre talál.
© Marosi Lajos. Fordította, 2016
© Marosi Lajos. Előadása, 2020