Hogyha fejvadász keresne Engedetlenségedér’, Hogy nyakad hurokba vesse, Mely fogyaszt, ha körbeér - Lesz fedél, s nem érhet attak: Bújj vadonba, s megmaradsz - Akkor is, ha épp eladtak, Egybe mérve, ár alatt. Éhezők s nyomorba fúltak, Szolgalétre ráunók, Talpalói vándorútnak, Százfelől adósodók, Mind, ki rab, de szökne, menne, Sherwood erdejébe fut, Mert a házigazda benne Adta kölyke Robin Hood! Félszavad is értik itten, Még az éles is mehet, S tisztelettel várnak minden Extra-fenegyereket. Jobb idők jelére várva Bújt el itt nem egy vitéz: Gáncstalan, s a szíve tárva - Nem ilyennek áll a pénz! Erdejükben ismerősek, Jó csapás, min őz loholt - Most akik szabad lövészek, Egytől egyig szolga volt. Azt, ki mindenét siratja, Menti íj, vigyázza rúd - Sűrüben lovát itatja Adta kölyke Robin Hood! Itt lakoznak, éldegélnek - „Közveszély, kenyértörés!” -, S jókedélyüen remélnek: Büszke mind, szabad lövész. Paplanuk Tejút az égen, Lelnek vánkosul mohát, Hogyha fagyna, hát a jégen - Élek, íme láss csodát! Hívja őket ám a távol - Pár göröngy a kis tanyán -, Gyors kezük meg íjat ápol - Így, ha lőni fog, talál. Jobb lövőkre vársz? - Hiába!.. Lesz-e holnap újra út - Mondja majd az íj királya, Adta kölyke Robin Hood!
© Marosi Lajos. Fordította, 2016
© Marosi Lajos. Előadása, 2020