Kedves „Tisztakép...” adása! Szombatonta ért hatása, S a Kanátcsikovi-dácsa Leste már a folytatást - Tévét nézni, a homályba, A bolondok klinikája Felrohant, nem is kajálva, Tűt kihagyva s mosdatást. Egy bagoly, fülét vakarva Adta épp a csalogányt, Mondva: Bermudánk zavarba Ejti még a tudományt. Bajt kevert a koponyánkban, Megkutyulta jól agyunk - És a dácsairodában Új injekciót kapunk. Tisztelt fő-adásredaktor! Nem jöhetne a reaktor? Vagy az édi Luna-traktor?! Rossz felőletek a szél: Csészealjak özönölnek (Hol ölelnek, hol meg ölnek); Vagy dalos kutyák tökölnek, Vagy egy ősi rom(!) beszél. Csészealjak ellen attak: Földhö’ vágjuk - csattanás -, Kutyahúst is rajtuk adtak, Mért hazudna a szakács? Gyógyszereznek garmadával - Nyeli bőven a klotyó. C’ est la vie! - De Bermudával?! Klassz adásba rossz motyó... Mégse ment a banda zűrbe - Főkolompos nincs a csűrbe’: Féktelen alig kerülne - Hát hiányzik a vezér. Ám kutatni héthatáron Jut itt háló s zagyva álom, Az sem árt, elénk ha tálon Cselszövényt rak pár pecér. Épp ezek tucatnyi fattya Bermudáz a víz alatt - Churchill volt az ötlet atyja, Még a GOELRO miatt! „Pernye hullt, s hülyére vettek” - Sürgönyöztük - „Moszkva, TASzSz...” Ápolóink itt teremtek, S rögzitettek érte - passz! Aki késve tért magához, Kötve lett az ágy vasához - Paranoiás zongorához Foghatón csapongta feszt: „Eloldozni, nyavalyások, Máshitűek, mániások! Szívünknek a bermu már sok, Bermuzít és nem ereszt!” Váltva izzanak s nyugosznak Negyvenen, hevült huták -, Lám, hogy izgalomba hoznak Háromszögletű dumák! Alig álltuk józan ésszel - S Margulisz dirink, a lett, Szembeszállt a szörnyü vésszel: Tévét nézni tiltva lett! Kobra ő, inog, magaslik, Fedve így a bűvös kasztlit, Azt, miből a felcser addig Némi drótokat kiás. Nincs nekünk itt mit keresni - Jobb belőve kútba esni, Feneketlen kútba veszni, Mint a Bermudán szokás. Látogatni fognak holnap, S kérdik majd a srácaink: „Faterok, na mit papoltak Kandidált tudósaink?” „Hát legyen!” (fülük zabálja, Nékik ez kell módfelett) „Itt az élet nagy csodája, Csakhogy meg nem engedett!” Bentlakók fogásza Rúggyik, És a rádiója Grundig, Éjjel azt csavarja mindig - Pfuj, az NSZK okán! Ott lomolt egy rongybutikban, Abba bárki belehibban, Most meg szörnyü, ahogy itt van, Cetlit hord a bal bokán. Futva jött, felindulásban, S állitása fejbe vert, Hogy a mély a Bermudában Bajba száz tudóst kevert. Új hajónkon épp kutattak, S szétrepült az IQ-pont... Gyöngyhalászok partra raktak Két agyathagyott „rokont”. Akit ért a kataklizma, Idehozta be a „Nizza”: Klinikánk erős karizma Óvja őket, s dácsa-zöld. Egyikük beszélt felőle (Míg aludt a prizma őre), Hogy a sokszög újra pőre, S köldökén nyitott a Föld. „Mondd, mi volt! Hogy úsztad ezt meg?” - Nyúztuk két roham között. Nem maradt a hős se veszteg, Aszmagokkal lődözött. Néha sírt, de mégse tört le, Néha szúrt, mint sünbozont, Még ha ült is: nyelvet öltve - Persze ránk, a sültbolond! Jött egy elvonós szavalni, Mocskosszáju, mindig anti: „Berbudát be kell nyakalni! Hármasával idd a lét!” Szórta fel s alá rohanva: „Kiürítjük, bármi randa! - Még ha paralelogramma, Még ha kör is, csessze szét!” Messzi „hangok” mórikálnak, Tőlük fáj a szív, levert - Hangfogót „Amerikának”, Kell zavarni „Izraelt”! Lényegük, hogy megvezetnek, Záp szavuk repeszt, meg ás - Bermudinggal túletetnek, Benne négyszögű tojás! Lektorok, szakavatottak! Kik a műsorba’ nyafogtak, Bajt a bajra szavatoltak, Hogy egész feszült a nép! Lennénk nálatok melósok - Ti, a bermus nagy tudósok Tőle lesztek dilinósok, Mi pedig - fordítva épp! Frissen esztelen ajánlat, De lehűlve evidens. Csak a szóra vár a „tárlat”, És az újonc rezidens. Tisztelettel... Név, meg dátum. Hé, a válasz jár nekünk! Ha nem írtok, majd a „Fátum - Góltotóba” címezünk!
© Marosi Lajos. Fordította, 2017
© Marosi Lajos. Előadása, 2020