Bulát Okudzsavának
Színigaz ünnepi cuccait hordta naponta, Tiszteletül nekik: együgyü, félkaru, fatty - Rongyhazug álca-szavával Igaznak a'szonta: Jöjj megaludni lakomban - egy éjre maradj! És odatért a hiszékeny Igaz nyugovóra, Nyála kifolyt, hiszen álma szelíd lehetett - Paplana volt csak, a Rongyhazug húzta le róla, S bőribe bújva Igaznak, egy jót nevetett. Felkönyökölt azután, s fülig ért szukaszája: Egy a nemünk, szivi, lásd, ugyanannyit is ér! Olyigaz, Olyhazug - egynek előnye ruhája, S persze egál, ha a két maca teste pucér. Lopta saját fonatába aranynak a masnit, Vitte a göncöt is, azt, ami kézbe került, Fogta a pénzt, remek óramodellt, meg a doksit, Jót kiköpött, odaszólt magyarán, s tovatűnt. Reggel ocsúdva derült ki Igaznak a kára - Nézte, kutatta magát, tükörért matatott: Szénporos ábra került fel a szűzi hasára, Tiszta Igaz feketéllt - de amúgy mutatott. Sőt nevetett, hogy a csürhe dobálta kövekkel: „Látszat ez itt, hisz a Rongyhazug hordja ruhám...” Két suta fatty grafomán tanuzást követett el, S ronda szavak furakodtak a dáma után. „Bestia” lett, node még gonoszabb neve durva, Köpte a nép, s uszitotta reá a kutyát... „Nincs helye itt - megy a száz kilométeren túlra, Egy nap alatt kisöpörni a lába nyomát!” Átüt a vádiraton fura stichje szavuknak (Más sara lett odacsapva a dolga elé), Mondva: Egy cafka hazudja magát Igazunknak, Bár a személye egy ittasan meztelené. Színigaz esküdözött, leborult, zokogott is, Elkutyagolt, lefogyott, biz'a nélkülözött - Rongyhazug tudta, hogy nem lehet ennyire kódis, Szép telivért orozott, s nosza lóra szökött.         Egy csodapók ma is Szentigazért hadakozgat - Hát, igazát viszik ám lyukas egygarasért: „Győz Igazunk, az idő neki újra is oszthat!..” Csak tegye azt, mit a nyílt Hazug tenne ezért! Gyakran a fél lityit osztva s ürítve tirátok, Azt se tudod, hova ágyaz az éj, hova szállsz. Még kirabolnak - ez pőre, de színigaz átok! Nézd csak - a jó nacid hordja a dög, Hazug ász. Nézd csak - az óra felé les a dög, Hazug ász. Nézd - paripád üli szőrin a dög, Hazug ász.
© Marosi Lajos. Fordította, 2014
© Marosi Lajos. Előadása, 2020