Időkön át vigyáz memóriánk Napot, tekintetet, sikert, kudarcot, S a múlt rezervoárja mély, falánk: E kútba nézz le, hogyha mersz - s no lám, Homályosan verődik vissza arcod. Mert igaz - hamis csatája durva, Pártatlan derít csak arra fényt: Óvatos legyél, vigyázz a múltra - El ne törd az ó cserépedényt! Ha idézzük a háboru dolgait, Ez a mondat a fő: Ad a sors, az utászra csak egy bakit - Oszt agyő! A szájalók beperlik azt, mi volt, A többiek lilás homályt akarnak, S közönyben él a harmadik csoport - A múlt elásva éli túl a kort, De kincset itt elő sosem kaparnak. Elmosott határ: zubogtak évek, Minden úti tábla felborult, Labirintus ez, s ki múltba téved, Hogy talál ki, lesz-e visszaút? Ha idézzük a háboru dolgait, Ez a mondat a fő: Ad a sors, az utászra csak egy bakit - Oszt agyő! Hibás, ha hirtelen a vád - megállj: Az embereknek jószerint okuk van. Tagadni nem - feledniük muszáj, Hisz évek árnya közt a mélyben áll Sok rozsdamarta akna, s még kibukkan. Aknamezején a drága múltnak Jobb hibátlan ásni, egykomám, Mert a kis hibák a mélybe nyúlnak - Abszolút ne vájjuk ostobán. Ha idézzük a háboru dolgait, Ez a mondat a fő: Ad a sors, az utászra csak egy bakit - Oszt agyő! Csak egy lökés, s a mű ketyegni kezd - Idegzetünk ilyenre nincsen edzve - S a robbanás terít ezer repeszt... De meg lehet talán előzni ezt, Az akna rongy agyát csavarra szedve! Megpihen a föld virágözönben, Ám, hol akna nyomja, sajna vékonyabb - Jó kezek veszik ki azt a csöndben, És lövik ki, persze távolabb. Ha idézzük a háboru dolgait, Ez a mondat a fő: Ad a sors, az utászra csak egy bakit - Oszt agyő!
© Marosi Lajos. Fordította, 2016
© Marosi Lajos. Előadása, 2020