Mihail Semjakinnak nagy
szeretettel és megértéssel
Amennyit ettem, annyit enni durva, Pofám virult, akár a gőz hevétül, Megint a kocsma csalt be (rongy szirén!), S egy francián ocsúdtam elborulva - Csipettem én előle villa nélkül - Lyukat hasítva büszke frank szivén. „Haver! Mit ért a harc?” - rivalltam én, De kételyem nem osztja ő, kivettem - Ijedten, elgyötörten ült szegény, S akart a térdiről lerázni menten. De mindhiába! Én szilárdan ültem, A hózentrógerét marokra fogva Öleltem át a tag sovány nyakát, S fülébe súgtam: „Aj, veszélyes itten: Helyedbe’ más lelépne, bujdokolna - Orosz csehóba jössz, s az utca lát!” A srác homokba dugta vón fejét, De imponált a sorscsapás nejének - Hisz Ördög itta földig emberét! - Orosz hazában jótevők e lények. Nyögött a franciám, nem értve semmit, A nőnek és csaposnak is szavalta - Curikkba váltva várta mázliját. Egy banda vén cigány nyomatta: „Bend it!”, A pénzt nem érdemek szerint akarva, S etettem ujjal én a franciát. „Apám ez és ez - orditottam én - A hős, de itt csököttel üldögélek!” És bólogatva nyolcvanöt legény Mutatta, hogy szerinte többet érek. Caligulát-e, Kantot-e, Catullust, Picassot tán?! - az ég se tudja, még kit - Ajánl, de rosszkor épp, a kontinens. Ivás után hiába tág a glóbusz - Szeretni Pítyerem fogom, a régit, Mi Leningrád, habár nem absztinens. Haláli józanul futottam át A csak nekem jutó, valódi csöndbe. Örökre elveszítve asszonyát, Sarokban ült a frank, s szakadt a könnye. A roma csaj kendője lenne szárnyam, Utol nem érne más, ha szállanék. A sok barát - hazátlan, ittas ember - Elébem állt, fogott, kapott utánam, Sehogysem értve: éltetőm a lég.   Faubourgba én „Pözsón” ugortam át, S bejött a hang, a sérülés talánya: A dó fokozta Pítyerem szavát - Dohogva, ám jelezve „dó szvidányja!” Nekem - az álmokért - a bánya járna: Van itt erő, a terhet el nem ejtem, Mint Otthon egykor - el se múlt a sérv. Tekintsetek reám, akár szamárra: Mit ittasan csináltam, elfelejtem, S az interdite nekem parancs, nem érv. Na persze, rajzolok, s veszek piát, Melómra hajtok is, nehogy besüljön. ...Azért tanuljam én a franciát, Hogy itt akárki térdemen csücsüljön?
© Marosi Lajos. Fordította, 2016
© Marosi Lajos. Előadása, 2020