A titkokat mi el sosem pofázzuk, Az éber, istenuccse, résen áll, Ha volna rejtek itt, mi úgyse látjuk, A titkokat nagyokra átruházzuk - S a jó bolond szerep nekünk kijár. Sikert lemérni volna mázsa, látom - Siker: naná! - de súlyok: egy fenét! - Habár kupacba gyűlt a jó a háton. Az érdekek miatt vagyunk a gáton - Gyepűnk, ügyünk, a Föld s az űr a tét. Beinditottuk ám az aggregátot, S ma ünnepelni kezd a hős brigád, Öcsém jogán szerezve húst, daráltat... Az érdekünk saját - fiúk, ez áltat! Cipelje más, minek nekünk saját? A televíziót halomra vettük, Hat óra - s ment a kettesen hokink, De hét után New Yorkot is követtük, Habár mi nem - Vovát a kádba tettük -, Remélve, amcsik, ott oké a kint. Fejembe’ mégis kételyek motoznak: A négerek? - s te kölyköket fürössz! Libanon áll-e? és amott Somoza? Kitart-e Jasszer? és mi lesz a sorsa? Ha Carter és a népi Kína?... Kössz! „Mik oszthatók ki még, milyen medálok?” - A Híradót kerestem így magát. Tehát van épp elég - s hiába várok?! Bomolnak értük itthon ám a srácok - Ha bárki kapja, bőg a kis család.
© Marosi Lajos. Fordította, 2016
© Marosi Lajos. Előadása, 2020