Telis-tele az út nyavalyás betűfalóval: Akárhová köpünk, kalapos docensre hull - De hívok pár varázsmanuszt, na szóval, aki táltos, S a bölcshad erre marhavészbe fúl! Micsoda módi! Nemtelen a lélek? Paraszti ép eszünk s kezünk helyett A vezetésre most pimaszul készek Ők, akik kotlanak egy vers felett. Az államunk - röhögni, sírni kék: Ugyan mit ád? - szemünk alá monoklit! Pedált nekem - van itt erő s fenék, Irányba húzom én a rossz triciklit! Lidérces álmot láttam: tudósi plecsni nélkül Egy nőt se kapsz meg, ember - se szűzeket, se mást! Rohadjon el kezem, ha tenni készül fél jüant is Mint X-re, Y-ra fogadást! Az egyikükkel szélirányba állva Csevegtem este, kint a fal megett - Utána vér ömölt a büszke szájba, S egy integrált a farmerébe tett. Hogy ők a bajhozók, kiált a tény - Erőnk emészti annyi kerge fószer! A bakra jobb kocsis való: csak én, Nevemre esküszöm, mi Gogher-Dózer! De kell nekünk az is, aki vaksi, ijedőske: Majd rossz irányba lő tuti gólt, hogy nézni jó. „Ping-pong”, talált ki labdacsot egy őse - Szokott kezekben - uh! - kemény dió! Az összes elhajlást tövestül irtjuk, A mód a perzselés s a nagymosás -, Az átnevelgetés pedig - mi tudjuk -, Ha nincs ügyes kezünk, csak szófosás! Akartam, és a század ím enyém, Ha megkötöztök is, s leszúr a késtek, Én Gogher-D. vagyok, totál egyén - No támogassatok, s agyamba véslek! Nekünk a plusz csak árt - kafa csökkenés hiányzik: A túlnépesedés buja árnya ránk borult - Ginzeng okozza, vissza az pofázik - Kifogtam én is, tőle nem konyult. Lapátra mind a sok fölös tudással, A tiszta házon az sötét pecsét! Ezüst jüant szedek be új fogással, verjen isten, Kopernikuszt eladva s Kong-fu-ce-t! Meg én se falvédőről jöttem ám - Ha baj van, úgy idézgetek, hogy altat - „Nagy ugrást” szervezek, s igen korán! - Amint elérem én a teljhatalmat.
© Marosi Lajos. Fordította, 2013
© Marosi Lajos. Előadása, 2020