M.Semjakinnak - barátomnak és testvéremnek
Patkány, nagyorru rém: lidérces álom. Én Nyüszítve űzöm őt, s a sok patást. Csapos terem viszont az ördögök helyén, S kacsint: „Mi hozhat esti gyógyulást? - A bor! Lefojtja majd a futkosást, A látomás kihuny, a szív s a pitvara Csitul, feledve régi túlnyomást!” Ma - higgyetek nekem, ez én vagyok, magam - Kevésre váltanám az örök életet: Elég egy út, egy jóbarát s egy ló; Fejem lehajtva kérem, úgy való, Ha jő a nap, a tőlem búcsuzó, Az Istenért, nehogy siratni kezdjetek!
* * *
Faust-e kedvesebb vagy Dorian nekem, Nem adhatom a lelkem el, nem ám! Halálom dátumát azóta ismerem, Hogy elkotyogta pár cigányleány. A végnapom jegyezd meg én Atyám - De mégse vésd be kőbe, kérni sem merem -, Vagy úgy csavarj a végzetek során, Ne várjam én, de varjak árnya sem, Az áldozatra szánt barik ne ríjanak, Ne kárörüljön itt a sok szamár - Segíts ki, Tőled mindre pálca vár... Siess, a gyom szivembe vetve már, A kételyek s a frászok, aj, kihajtanak! ...Kevésre váltanám az örök életet: Elég egy út, egy jóbarát s egy ló; Fejem lehajtva kérem, úgy való, Ha jő a nap, a tőlem búcsuzó, Az Istenért, nehogy siratni kezdjetek!
© Marosi Lajos. Fordította, 2015
© Marosi Lajos. Előadása, 2020