A jég alul-fölül bezárt - agyonnyom -, Alája fúrni jobb, vagy ütni fel? Remélni, és kitörni fönt, a'szondom, Hisz ott a vízumért loholni kell. No jégfedél, repedj, ne bírd ki egyben! Megizzadok, miként paraszt szokott. Megint jövök feléd - hajó a versben -, A múlt s a dal, Marinka, nem kopott. Az ötven év, a mérce - még eminnen... Hogy élek, azt te érted el, s az Úr. Van itt repertoár, ha szólit Isten, Előtte tán kiment a dal s a húr.
© Marosi Lajos. Fordította, 2014
© Marosi Lajos. Előadása, 2020