Tudós elvtársak! És ti mind: docensek, kandidátusok! A nullák, ismeretlenek gyötörnek bennetek. Csak ültök, és amit lehet, atomjaikra bontotok, S hogy földben krumpli bomlik el, azt elfelejtitek. Kísérleteztek, hogy lehet penészből nyerni balzsamot, Naponta vontok köbgyököt ti tízszer is, ha kell, De míg vidáman játszotok, fecsérlitek a sok napot, A krumplit, jaj, penész eszi, vagy száron rothad el! Nos, busszal Szhodnyáig megyünk, aztán ügetve, Nincsen nyögés és nincs megállj! Hisz nékünk egy kis sóval összetörve A krumpli biztosan király! Kis híján majd egy kontinens dicsérné akkor dolgotok, Ha itt a honszerelmetek mutatná sok lapát. Ti mégis inkább egy tumort vad hévvel ostromoltatok, És késsel vagdostok kutyát, akár a banditák! Tudós elvtársak! És ti mind: a késelésből már elég, Labort, minden kísérletet ti hátrahagyjatok! Hozzánk buszokra üljetek, Tambov megyénk kies vidék, A gamma- és egyéb sugár tud várni egy napot. Nos, GAZ-zal Tambovig megyünk, aztán ügetve, A krumpliföldig nincs megállj! Hisz nékünk egy kis sóval összetörve A krumpli biztosan király! Lehet hozzánk családdal is, jöhet barát meg ismerős, Itt kényelemben elleszünk, és majd úgy vélitek, A génszekvenciák ügye megvár, itt más a sürgetős: Most krumplit szednünk lesz dicső, aztán pihenni meg! Tudós elvtársak! És ti mind: Einsteinek, drága Newtonok, A könnyekig hatódva meg imádunk bennetek! Mert várják múló csontjaink közös földünkbe vájt sírok, A földnek mindegy, kit nyel el: szervetlent, szerveset. Nos, busszal Szhodnyáig megyünk, aztán ügetve, Nincsen nyögés és nincs megállj! Hisz nékünk egy kis sóval összetörve A krumpli biztosan király! Tömött sorok meg oszlopok, egész tudós ármádiák, Atomzsenik, vegyész fiúk, pogányok, jöjjetek, A szinkrongyorsító mögött megfojt az elvont, zárt világ, Itt nap süt, tér van, tiszta lég, kiváló környezet! Tudós elvtársak! És ti mind: letörni, bosszankodni kár! Ha nincs eredmény, és ezért rosszkedvetek köbön, - Mi nyomban nálatok vagyunk, rekesz, lapát és villa vár, Elég agyalnunk egy napig - és minden helyre jön! Nos, busszal Tambovig megyünk, aztán ügetve, A krumpliföldig nincs megállj! Hisz nékünk egy kis sóval összetörve A krumpli biztosan király!                
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2015