A nagyfiúk - övék a kincs! - Rakétákat imádnak; A kicsik, fegyverük, ha nincs, E földön mit csinálnak? Egy csöves, nézd amottan, Még pénze sosem volt, Zsebében mégis ott van Egy csőre töltött Colt.         Esténként véle szívesen Barangolok lazán, S az ujjam izzadtan pihen A hűvös ravaszán. Én célratörő, dolgos vagyok, felnőtt, Ki felfüstölt, felpatkolt és felöntött!                                                   Emberkék járnak rettegőn Az út jobbik felén, Mi meg fegyverrel csettegőn Hazánk minden terén. Ki cső elé kerül, azoknak, pajtás: „Arccal a falhoz! Állj! És semmi mozgás!”         Felejtés után kár kutatnod, Pajtás, a patikákban! Vegyél egy baltát legalább, S légy ember, élj vidáman! Magamból én kifordulok, S egy pőre igazságot, Egy balladát a fegyverről, A fegyverről, a kedvesről Nem rosszabbul előadok, Mint mások! Fehérneműt meg ingeket? Az sosem hasznosul! Inkább lőfegyvert vegyetek - Jobbra, a sarkon túl.         No, rajta mind! Ti gyorsan Lövést tanuljatok! Minden újságrovatban Csak puskák, pisztolyok! Csak lőjetek, kit sem zavar, Embert, kutyát, cicát; Nem tiltják, hála ég, hamar A fegyver piacát!                                     Ha „ágyúcskával” telt zsebünk, Mely új, parányi, simuló, A föld már párna-lágy nekünk, S az ágy puha, a takaró. A vér, a híg lüktet vadul A halántékokon, S megizzad, elkékül az ujj A fegyverravaszon. Mi kisemberek lennénk, törés a társadalmon, De látjátok, ha oldalvást figyeltek majd reánk, Szűk vállaink mögött áll egy pár, szomorú, zordon: Két súlyos, véres háború, mit megvívott hazánk. „Ha hallgatsz - hulla nem leszel!” Csak vélelem és fals ezért: Nem hajtanak minálunk fel Fegyvert csak úgy a szép szemért!         Olcsó az élet, mit sem ér, Fújj rá, s mint por - sehol! Filléres, szálas ciginél Hitványabb valahol. És elszakad az élet, Mint vékony cérnaszál, Ha ujj ravaszra téved, S ott rándulni talál! Míg fegyvert venni egyszerű, problémánk nincs is ezzel, Köpésnél könnyebb ölni, és tanultuk, hogy miképp! Köröttünk látens háború dúl, ám csupasz kezekkel Nincs géplopás, ijesztgetés, falhoz szegzés, egyéb! Lövészet - régi szenvedély, Nincs bőrszín, kor kizárva; Lő ifjú, vén s egyéb személy - Fehér, fekete, sárga. Golyótól nincs, ki elszalad, Nem véd pokol, menny tőle meg! Magunknak lődözünk mi csak, Ujjal nem ártunk senkinek. Ismét az édes izgalom, Megszoktuk, nem mese: A gyilkos pózol címlapon, S lengében kedvese. Világunk pechesekkel telve, Baltával mindahány, S hüvelykmatyikkal... Ujjuk, persze, A fegyver ravaszán!
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2016